Ahhoz, hogy az önismeretünk fejlödjön, fel kell ismernünk annak szükségességét. Amíg ezt nem tesszük meg (kényelemből, félelemből vagy lustaságból), addig nem indulunk útnak.

A következő lépés, hogy mindehhez minőségi időt szabaditsunk fel.

A minőségi idő azt jelenti, hogy miközben együtt vagyunk szeretteinkkel (védett környezetben), beszélgetünk, játszunk, közösen alkotunk valamit, önmagunkra figyelünk...  Ilyenkor kiváló alkalmak születnek arra, hogy a korábban bennünk keletkezett félreértéseket tisztázzuk, bántódásainkat, sérelmeinket elengedjük, kibeszéljük.

Önmagunkra figyelve megismerkedhetünk automatikus reakcióinkkal, berögzült viselkedés mintáinkkal s lassanként, ahogy belátásunk-felismeréseink diktálják, változtathatunk rajtuk.

 

Önismeretünk fejlesztéséhez egy idöben több módszerre is szükségünk lehet. Ilyen módszer például a helyes légzésünk megismerése. A légzés nagyon fontos szerepet lát el életünkben, hisz e nélkül nem élhetünk. Ugyan akkor állandó támpontott ad arról, hogyan is érezzük magunkat. Csendes kiegyensúlyozott légzéssel tudatunk is nyugodt marad, ellenben ziháló fújtató légzésünk a tudatott is felkorbácsolja. E felkorbácsolt, zaklatott tudattal hogyan lehetnénk képesek jó döntéseket hozni, helyesen cselekedni?

Ezért tanuljunk meg relaxálni. A relaxáció nem a "semmi csinálása". A valódi relaxálás egy tudatos folyamat. E folyamat alatt lecsendesített légzéssel megfigyelhetjünk jelenlegi én-állapotainkat, tisztázhatjuk magunkban érzéseinket-érzelmeinket, s csendesen helyre tehetünk minden olyan történést, melyet nem- vagy csak nehezen dolgoztunk fel. Relaxált állapotban megnyugodhatunk, s belátással lehetünk önmagunkról, a környező világ változásairól.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Néhány szó a meditációról

 

A meditációt sokan próbálták már leírni, megfogalmazni, kevés sikerrel... Ennek igen egyszerű oka van.

A meditáció annyi: mint „lenni hagyni”. Ez az eredendően természetes állapotunk (még ha nem is tudunk róla), nem pedig a mindenapjainkban szokásos gondolkodás, a vezetés-irányítás, az állandó kontroll…

A meditáció A TUDAT MEGNYILÁSA, vagyis nem fokuszált, hanem nyitott!

A természetes állapotunk VAN, ha akarjuk, ha nem. Az, hogy nem tudunk egykönnyen belejutni (tiszta tudatunkba), annak az az oka, hogy el vagyunk távolodva tőle, s ha meg is közelítjük, mivel nem ismerjük működését, félelmetesnek látjuk (elménk látja annak).

 

Sokaktól hallom, hogy vezetett meditációt csinál. Számomra ez igen furcsán hangzik… A meditáció a tudat megnyilása, a dolgok elengedése.

Gondolj bele, mit csinálsz „vezetett meditációban” – figyelsz, figyelsz különböző dolgokra, pl. arra amit éppen mondanak neked, vagyis fokuszálsz… Ez a gyakorlat a meditáció előszobája (relaxáció), de nem maga a meditáció – vagyis a meditáció tárgya a valamire való figyelés, egy eszköz, hogy elmélyüljünk, s nem maga a meditáció. Maga a meditáció majd csak ez után következik..

 

Meditációs állapotban minden természetes, adott, semmit sem uralhatunk (nincs rá szükség), szabályozhatunk, kontrolálhatunk.  Sőt, ha elmerülünk benne hamar észrevehetjük, hogy valójában: nem is én vagyok (ill. nem vagyok "én" ) Ilyenkor vannak akik megijednek.

Félelem ébred bennük.  

Minden ember a megsemmisüléstől fél (s nem a haláltól). Ezt a bennünk lévő legmélyebb (gyökér) vágy okozza, a „Lét szomj”. Ettől megszabadulni igen nehéz, ha sikerül, azt hívják úgy, hogy megvilágosodás! Minden meditáció végső célja ez (vagyis hogy megszabaduljunk félelmeinktől), s nem az, hogy egy kis pihegéssel (légzéssel), szép zenével elkábítva magunkat, egy gyertya vagy füstőlő mellett jól érezzük magunkat. (bár ezzel sincs semmi bajom, én is szoktam így lazítani, csak akkor azt nevezzük annak, ami...)

 

Fontos hogy ezeket a dolgokat a helyükön kezeljük, mert így veszíti el az emberiség értékeit, miközben energetikailag is igen alacsony szintre süllyedünk. Így válik a szellemi tartalom matériává. És ez nem a kívánt út felé vezet bennünket…